egy kard a mezőn

Megnéztem a Joan of Arc című filmet. Tetszett, az első fele nagyon mozgalmas, sok csatával, míg a második fele arról szól, amikor elfogták és tárgyalásokat tartottak, mert ki akarták végezni.
Közben utánna olvastam és hát sok minden nem úgy volt, ahogy azt a filmben mutatták, de ez így szokott lenni.

Volt egy gondolat ami nagyon megragadott:
Arról volt szó, hogy önmagával viaskodott a börtönben azon, hogy vajon ami elindította, azok a jelek (egy kardot talált maga mellett a mezőn...stb.), az mennyire valós.

Azt mondta belül neki egy hang: "Az egy kard volt a mezőn...Nem azt láttad, ami történt, hanem azt láttad, amit látni akartál."

Milyen sokszor vagyunk úgy, hogy valamit annyira szeretnénk, aztán mindent úgy látunk, hogy a mi vágyunkat erősíti meg, holott semmi köze sincs a dologhoz (értsd: itt a kard egy csomó féle képpen oda kerülhetett a mezőre). Milyen sokszor adjuk Isten "szájába" a szavainkat, csakhogy a mi elképzelésünket lássuk támogatva fentről. Nem csak a történelem folyamán volt ez így, hanem sajnos most is sokszor van ez az egyházunkban, gyülekezeteinkben...a saját életünkben.