Milyen sokszor "bekorlátozzuk" Istent.Nem tudatosan legtöbbször. Sőt.
Sokszor azt hisszük mennyire ismerjük Istent, de milyen messze vagyunk attól, hogy valóságában ismerjük Őt.
Nézzük csak Mózest, aki azért eléggé jóban volt Vele. Ismerte Istent elég jól, ebből fakadóan sokkal nagyobb volt a hite is. Ezért történhettek akkora csodák az életében, amekkorák.
Nézem az életem, vágyom átélni Istent, az Ő hatalmát, természetfeletti valóját, csodáit, azokat, amiket nem lehet megmagyarázni, vagy ha meg is lehet, akkor azt nem, hogy mégis hogy lehet az, hogy ezek az események éppen pont akkor, pont úgy történtek meg. És azt veszem észre, hogy a hitem a korlát, mivel Isten végtelen, mindenható...Ő nem lehet a hunyó. Nem fogom fel, vagy nem hiszem el, hogy Ő mennyire fenséges? Mennyire könnyebben megoldódnának a dolgaim, ha jobban bíznék benne? Mennyivel jobban látnám merre tartson az életem, nem bénáznák annyit, hanem tudatosan mehetnék a jó irányba...mindig.
A szűk keresztmetszet: az én hitem.
Isten nem olyan, amilyennek én elképzelem, hanem amilyennek Ő kijelentette saját magát. És ezt a Bibliában tette meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése