kit csapsz be

Sokat gondolkodom mostanában a "kereszténységemen". Azon, hogy mit jelent az, hogy hívő vagyok, hogy a "Biblia szerint élem az életem".

Sokszor az emberek, a prédikátorok Istenről úgy beszélnek, úgy képzelik el, mint egy anyukát, aki kedves, aki megbocsátó, aki mindig visszavár, aki magához ölel, aki ha elfenekel, akkor közben sír és "neki jobban fáj, mint nekem". Mi lenne, ha néha úgy néznénk Istenre, mint egy atyára, apára. Aki szab feltételeket, aki szeret, de nem ölelgetni akar, hanem az életre tanítani, hogy megállj a lábadon, aki azt akarja, hogy "kiszállj a fészekből", aki kemény veled akár, hogy erőssé válj, aki nem cirógat, hanem megmondja egyenesen, ahogy van. Aki a mestered és nem a szerelmed, aki az urad és nem a barátod. Véleményem szerint a második nézőpont sokkal "bibliaibb", habár van említés az első jellemzőkre is. Egyébként meg fogalmunk sincs igazából, hogy milyen Isten, egy emberiség sem elegendő ahhoz, hogy őt megismerje, leírja, hiszen Ő végtelen. Nyilván van egyensúly a két kép között (és még ki tudja hány kép van), csak mostanában nagyon az elsőt nyomatják a keresztények között (prédikációk, énekek, keresztény média...).

Szóval azon gondolkoztam, hogy ha az életünk véges, akkor mi a csudának szórakozunk olyan dolgokkal, aminek semmi értelme? Miért fektetünk több energiát olyan dolgokba, amik elmúlnak, mint amennyi a minimális szükséglet volna? Biztos vagyok benne, hogy ha eddig nem, majd ezután fel fogod tenni magadnak ezeket a kérdéseket. Mi a csudának hajkurásszuk a jobb egzisztenciát, a több pénzt, miért töltünk órákat a teljesen felesleges kikapcsolódásainkkal, a filmnézéssel, a sorozatokkal, facebook-kal, az olyan dolgokkal, amik nem visznek sehova, amik nem adnak neked, nem leszel tőlük több, csak az idődet elveszik...a lényeges dolgoktól.

Egyébként nemrég elkezdtem spanyolt tanulni. :) Végre valami olyanra fordítom a szabadidőmet, aminek van haszna, amitől több leszek, tudást ad. Amit itt a földön nem vehetnek el.

Mennyire veszem komolyan a "hívőségemet"? Tényleg hiszem azt, azokat, amikről azt állítom, hogy hiszem? NEM. Sokszor keressük az okokat, hogy miért nem térnek meg emberek, felállítunk stratégiákat, okoskodunk, közben az ok tök egyszerű: te sem hiszel abban, amiben azt akarod, hogy a másik higgyen. Azért nem, mert nem csinálod azt, amiről azt mondod, hogy ebben hiszek. Ezért nem működik sok minden az életedben, mert egyszerűen nem tartod be Isten szabályait.

Isten következetes isten, vannak szabályai, feltételei. Az üdvösségnek is van feltétele (Jn 3,16!), az áldásoknak is, annak is, hogy meghallgassa az imámat (1Pt 3,7), a növekedésnek is...

"Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember." Jak 1,7-8

Kétlelkűek vagyunk, azt csinálja (csináljuk) sok-sok keresztény, hogy szolgálja az Urat és a Sátánt is. Magunkat csapjuk be, ha nem ismerjük ezt be. Futunk a pénz után, az élvezeteinket hajszoljuk, lusták vagyunk, kegyetlenek, nem törődünk a másik emberrel...

"Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók NEM FOGJÁK örökölni Isten országát." 1Kor 6,9-11

Nem vesszük komolyan. Sok keresztény lesz, aki azt hiszi, hogy mennybe jut, de nem fog. Ezért akarok változni, hogy én ne legyek ilyen.

Van következménye a cselekedeteinknek! Akkor is, ha mi másként gondoljuk. Tök mindegy én mit gondolok, az számít amit Isten gondol.

Ezékiel 18,25-32

Ezékiel 20,30-31

Hú de sokszor emlegetik azt az igeverset, hogy "akik Istent szeretik azoknak minden a javukra van", de azt már nem teszik hozzá, hogy Isten mit is mond arról, hogy ki az aki szereti Őt, mi a definíciója az "Isten szeretésének". "Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem..." Jn 14,21 Van feltétel!

Meg kell változni és komolyan csinálni azt amiben hiszek. A "szívás" az, hogy ez pont olyan, amit nem lehet részidőben csinálni. Vagy átlépsz a vonalon, vagy nem, nincs "majdnem", vagy csinálhatunk ilyet, csak azzal max jól kitörölhetjük a végén.

Vagy teljes bedobással, az egész életemet feltéve fogom ezt csinálni, vagy nincs értelme, mert akkor csak hazudok magamnak, Istennek (ennek a kettőnek semmi értelme nincs), és az embereknek is.