3 napja, mikor éppen társasoztam a gyerkőcökkel Jona mondott valamit, ami nagyon fejen talált. Hogy miért azt is leírom utána. Ezt mondta, mikor el kellett döntenie, hogy merre menjen a bábujával:
- Apa én mindig a nyomodban megyek.
Talán 2 nappal előtte hallottam egy történetet, ami egyből beugrott.
Volt egy család, ahol volt egy alkoholista apa. Az 5 éves kisfiúk is nagyon sokat szenvedett ettől az embertől. Mindenki tudta erről a férfiról, hogy iszik, de mégis volt annyi tartás benne, hogy úgy tett mintha ezt titkolni lehetne. Nem bírt alkohol nélkül élni.
Minden napja ugyanúgy kezdődött: felkelt, felöltözött, felvette a csizmáját és kiment a pajtába, ugyanis ott tartotta a pálinka készletét. Ez történt nap mint nap, nem maradt ki egy sem.
Egy téli nap, mikor leesett az első hó, ugyanígy kezdődött a reggele. Elindult kifele a pajta fele, s ahogyan ment a hóban, egyszer csak lépteket hallott maga mögül. Hátrafordult és azt látta, hogy a kisfia jön utána a hóban.
- Fiam mit keresel itt? - kiabált rá.
A kisfiú nagyon megijedt, s aztán mondott valamit, ami miatt úgy döntött ez a férfi, hogy többet nem iszik, egy korty nem ment le a torkán az alkoholból. Délután kiment, kiborogatta a demizsonokat, összetörte az üvegeket. Soha többet nem ivott.
A fiú csak ennyit mondott az apa kérdésére:
- Lépek a nyomodba.
Újra rádöbbentett, hogy mekkora felelősség hogyan élek a gyerekeim előtt. Milyen nyomokba lép majd az én gyermekem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése