Az jó messze van!
Menjünk! Menjen mindenki külföldre! Majd ott boldogok leszünk! Ott nem lesznek problémáink! Sok pénzünk lesz és meglesz mindenünk...
Persze sarkítottam. De ki az, emelje fel a kezét, de őszintén (!), akinek nem jutott eszébe az elmúlt 1-2, főleg az idei évben az, hogy elmegyek Magyarországról. Nekem eszembe jutott. Sőt nem csak eszembe jutott, hanem gondolkoztam is rajta! Forgattam a fejemben a gondolatot. S egészen a tegnapi napig opció volt számomra a külföldi élet.
Elmegyek és akkor megoldódnak a dolgaim. Micsoda becsapás. Hogyan oldódna meg? Hiszen magamat magammal viszem mindenhova, ahova megyek?!
Persze ez sokkal bonyolultabb kérdéskör, mint ahogy én itt tárgyalom. (De ha nem sarkítunk, akkor sokszor rá sem jövünk, hogy hiba van a gépezetben...) Van olyan eset persze, amikor menni kell (akár egy országból, akár egy városból, akár egy gyülekezetből...). De mi az ami elindít? A kényelmesebb élet utáni vágy? A lustaság? A vagyon? A boldogság? A konfliktusok elől való menekülés? Vagy az Isten iránti engedelmesség? Az önmagam feladása? Az életedről való lemondás Istenért?...Mi az?
Sokszor eszembe jutott az elmúlt időszakban, hogy kimegyünk külföldre, aztán ott több pénzünk lesz, nyugodtabb lesz az élet. Mondjuk tenger mellé. Mindig is szerettem volna a tengerparton élni, víz mellett...talán meg is tanulnék úszni végre :). De aztán rájövök, hogy semmi nem lenne más. Ugyanúgy kellene dolgoznom, kellene energiát, időt fektetnem a házasságomba, a kapcsolataimba, ugyanúgy kellene többet foglalkoznom a gyerekeimmel, időt tölteni velük..."Persze ha több pénzem lenne, akkor több időm lenne ezekre". Mekkora becsapás ez! Az ember boldogsága nem a körülmények függvénye! Ha ez így lenne, akkor a világon élő emberek ~80%-ának esélye sem lenne rá.
"Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj."
Zsolt 37,3 (Károli ford.)
"Bízzál az Úrban és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz."
Zsolt 37,3 (Új ford.)
Nem véletlen születtél oda, ahol élsz.
Izrael a Kánaán felé vezető úton, hogy visszakívánkozott "Egyiptomba", ahol fizikailag bőség volt...bár rabszolgák voltak. S mégis vágytak rá!
Tudom, tudod, hogy a pénz szolgasággal jár, mégis mennyire vágyunk rá.
Van egy mondás: "Ha a Sátán nem tud bűnre csábítani, akkor elfoglalttá tesz."
A pénz szükséges dolog, de a pénz nagy úr. És rabjává tesz. Tudom én is, átéltem.
"Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel." Kol 3,2
"Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is." Lk 12,34
"Inkább keressétek az Ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek." Lk 12,31
Hol van a fókusza az életednek?
ui.: Ne értsetek félre! Nem mondok ítéletet senkire, aki kiment. Akár anno 56-ban, akár most, vagy majd menni fog később. Ezek az én életemmel kapcsolatos gondolatok, ezzel nekem kell majd számot adni, ahogy mindenkinek a sajátjával!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése