Reményik Sándor:
A szőnyeg visszája
Kétségbe esem sokszor én is
A világon és magamon,
Gondolva, aki ilyet alkotott:
Őrülten alkotott s vakon.
De aztán balzsamként megenyhít
Egy drága Testvér halk szava,
Ki, míg itt járt, föld angyala volt,
S most már a mennynek angyala:
,,A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha - legszebb perceinkben -
A színéből is - - valamit."
Pár éve a tesóm felújított és tapétáztatott egy szobát. Segítettem neki a kiválasztásban, s meg is rendelte a tapétát, ami megérkezett. Csak pár héttel később került sor a munkára. Tesóm felhívott telefonon, hogy hát nem igazán szép ez a tapéta és hogy milyet választottam én ki. Beszéltünk és bizonygattam, hogy pedig ők is jóváhagyták a kiválasztott színt, mintát és úgy lett megrendelve. Leellenőriztük a termék kódot, stimmelt. Aztán miközben beszélgettünk egyszer csak beugrott: "Te a jó oldalát nézed a tapétának?". S kiderült, hogy a hátulját nézte...csoda, hogy nem tetszett! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése