Győrbe költöztünk. Ez az élmény még annyira új, hogy inkább később írok róla.
Viszont történt valami pár hete, ami említést érdemel. Egyik nap jöttünk haza a városból kocsival és nekünk jött egy Q3-as a Pápai úton egy kocsibeállóról kitolatva. Nem lett nagy baja a kocsinak, benyomódott a bal hátsó sárvédőnél kb. 2 tenyérnyi területen. Viszont a másik autós elhajtott a helyszínről.
Fel is hívtam a zsarukat, majd azt mondták menjek be a kapitányságra megtenni a szükséges dolgokat. Viszont, amikor bementem nem volt ott az osztályon senki illetékes. Azt mondták majd hívnak.
Gondolkodtam sokat a dolgokon, s arra jutottam, hogy egyszerűbb és célszerűbb lenne, ha az illetővel megegyeznénk, mintha sok-sok időt a bíróságon töltenénk. Így másnap visszamentem ahhoz a házhoz, ahol történt az eset. Becsöngettem, s egy idősebb bácsi nyitott ajtót, aki eljátszotta, hogy ő nem vett észre semmit, azt sem, hogy a mögöttem lévő kukásautó hosszan dudált, sem a huppanást...és ugye nem gondolom, hogy ő direkt elhajtott volna a helyszínről. Kb. 1 órát beszégettünk, odahívta a fiát is...igazából akkor változott kicsit a hangneme, amikor megtudta, hogy én bejelentést tettem, amikor elhajtott a helyszínről.
Nem ragozom tovább. Az lett a vége, hogy abban maradtunk én intézem a magam kárát, ő a sajátjukat, s visszavonom a bejelentésem. Mondanom sem kell, hogy messze volt az igazságtól az egész "megegyezés". Belül mérgelődtem is miatta. Egy karosszériás megcsinálta volna 10 ezer Ft-ért a javítást az enyémen (az egyik ismerősük). Persze én is "hibás" voltam a dologban, mert átmentem a záróvonalon és ott tolatott nekem (persze ő azt állította, hogy teljesen, aminek nem volt köze a valósághoz - itt már úgy tűnt tisztán emlékszik mindenre :) ), de bármelyik eljárás azt hozta volna ki, hogy ő a hibás, hiszen én a főúton haladtam, ő meg arra tolatott ki. De mindegy.
Másnap azért imádkoztam, hogy Istenem én elengedtem ennek az embernek ezt a dolgot, pedig nekem volt igazam, ebből károm is lett...segíts neki teljesen megbocsátanom és elengednem a dolgot!
2 nap múlva felhívott egy korábbi munkaadóm, hogy kifizették az egyik munkánkat és ő is tudna nekem fizetni. Ebben nincs semmi különös. Mondtam neki, hogy kiszámolom mennyivel tartozik és megírom. Este megírtam az emailt és ő másnap reggel azt írta vissza, hogy legyen egy 10 ezressel több az összeg. Na, ez már nem szokványos! Ekkor elcsodálkoztam, hogy Isten milyen módon nyúl bele a dolgokba.
Rá héten elmentem a karosszériáshoz, aki teljesen elfelejtette, hogy megbeszéltük az időpontot...ismét örültem, hogy megint én szívok és újra kocsikázhatok oda hozzá. Majd megnézte jobban a sérülést és kézzel kinyomta :). Maradt nyoma, de ennek a kocsinak már van elég zúzodása itt is ott is, szóval megelégedtem ennyivel. Ráadásul nem kért semmit érte. Szóval megmaradt a 10-esem is.
Hát ilyen az én Istenem, hogy előttem jár és tanít a megbocsátásra, elengedésre. Persze a magam szintjén. Lehet, hogy most sikerült szintet lépnem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése