A második világháború alatt a katonaság elemezte a visszatérő vadászrepülőgépek golyóit, hogy meghatározzák, hová kell további páncélt adni. A képen látható piros pontok azt mutatják, hogy hol találták el leggyakrabban a visszajutott repülőgépeket.
Kezdetben a katonaság azt fontolgatta, hogy megerősíti azokat a területeket, ahol a legtöbb golyó található – a szárnyak, a farok és a külső törzs. Ám Wald Ábrahám, magyar matematikus egy kritikus megközelítésre mutatott rá:
Ezek azok a repülőgépek, amelyek túlélték. Az általuk elszenvedett találatok nem voltak végzetesek.
Wald azzal érvelt, hogy azok a területek, ahol kevés vagy nincs golyó – mint például a motor és a pilótafülke – a kritikus gyenge pontok. Az ezeken a területeken eltalált repülőgépek nem tértek vissza, így ezek a hiányzó adatpontok kulcsfontosságúak voltak.
Ez a történet megtanít bennünket a túlélési elfogultságra – arra a logikai hibára, amikor csak azokra az emberekre vagy dolgokra koncentrálunk, amelyek túlélték a folyamatot, miközben figyelmen kívül hagyjuk azokat, amelyek nem, ami gyakran hamis következtetésekhez vezet.
Klasszikus eset ez a statisztikában és a döntéshozatalban, amelyet ma is széles körben tanítanak.
Fontos szempont ez egy közösség, gyülekezet vizsgálata során is, amikor keressük, hogy mire kéne több energia és forrás (idő, ember, pénz). Lehet jobb képet kapunk, ha olyan embereket kérdezünk, akik elmennek egy közösségből?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése