Ma reggel (nov11) kaptam, gondoltam megosztom, mert olyan mértékű volt számomra a "homlokracsapási faktora" a dolognak. Felszabadító.
Mt 6,9-10
"Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te
neved, jöjjön el a te országod..."
Mt 13,31-32
"Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek
országa a mustármaghoz, amelyet vesz az ember, és elvet
a szántóföldjébe. Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor
felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy
eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között..."
Az egyik probléma az imádságainkkal, hogy amikor imádkozunk, akkor
nem ismerjük fel, hogy a válasz a legtöbbször "mag" formájában
érkezik. Mi "tölgyfáért" imádkozunk, de Isten csak egy "makkot"
ad. És mi sokszor kidobjuk a makkot vagy észre se vesszük, hogy
ott a válasz, mert az csak egy pici "mag". Mert nem tölgyfát (a
kész megoldást) kaptunk, amit vártunk...
Ha azt a kicsi magot elfogadom és elkezdem gondozni, akkor a
maggal együtt növekedek én is. Elkezdek olyan emberré megérni, aki
majd tud a tölgyfával is bánni. Nagyon sok minden, amiért
imádkozok, azt nem tudnám kezelni - nem tudnám jól kezelni, ha
egyből megkapnám. Túl arrogáns és büszke lennék sokszor, magam
vállát veregetném, hogy milyen jó hívő is vagyok én (hiszen ÉN
imádkoztam és hát úgy lett, az lett)...
Lehet, hogy nem ezt gondolom magamról az adott helyzetben, de a
körülmények kihoznák ezt belőlem. Amit Isten ad, az egy "mag", ami
aztán egy sokkal nagyszerűbb dologgá tud felnövekedni és azzal
együtt én is - ha jól gondozom a magot.
Egy szívesség, egy belső felismerés, lehetőségek, nyitott ajtók,
barátságok/kapcsolatok, krízisek, traumák, kihívások...mindezek,
ha jól vannak gondozva, akkor valami nagyszerűvé tudnak
felnövekedni az életemben és velük együtt én is egyre érettebb
leszek.
Amilyen helyzetben, kihívásokban, krízisekben is vagyok
most...azok nem lehet, hogy egy-egy magok Istentől? Válaszok az
imádságaimra?
Szeretném az Istentől kapott "magokat" jól gondozni! Akármilyen is
legyen az a mag, amit Ő ad.
Szia!
VálaszTörlésTe szereted a verseket :) ... ezt a bejegyzést olvasva ez a vers jutott eszembe:
Imádság
Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet,
de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke nem kapni, megszerezni kell.
Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,
de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.
Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,
de Ő azt mondta: NEM!
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.
Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést,
de Ő azt mondta: NEM!
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.
Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy, ahogyan Ő szeret engem.
Erre azt felelte: látom, már kezded érteni.
Kértem erőt...
És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem bölcsességet...
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.
Kértem bátorságot…
És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.
Kértem adjon szeretetet...
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kértem kegyelmet...
És Isten adott lehetőségeket.
Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent, amire szükségem volt…