az ígéret földje

Hétfőn reggel olvastam azt a részt a Bibliából, mikor Józsué átvezette a népet a Jordánon az Ígéret Földjére.

Több mondanivaló megragadott belőle:

Józsué 3,14

A papok vitték a nép előtt a szövetség ládáját.

Az egész vándorlás során amikor mentek valahova, a láda mindig elől ment. Isten mutatta az utat (vezetett), nem Józsué ment elől. Isten nem azért jön velünk, hogy mint egy kabalát vigyük magunkkal arra, amerre mi akarunk menni, hogy megvédjen, hogy mutogassuk, hogy Isten itt van közöttünk, hanem vezetni akar.

Józsué 3,15

A papoknak először bele kellett lépniük a folyóba és csak akkor ment le a vízszint.

Isten vezet, megmutatja merre kell menni, de amikor bizonyos pontokhoz érünk, akkor nekünk meg kell tenni egy hitbeli lépést, ahol még Ő nem látszik, nem látszik, hogy cselekedne. S amint ezt megtettük, akkor Ő is közbelép és cselekszik, kinyilvánítja, hogy létezik és igazolja a lépésünket, hogy Ő mondta azt. Nyilván ha nem igazolja, akkor valószínű nem arra léptünk, amerre Ő mondta.

Józsué 1,12-15

Amikor a papok bementek a vízbe, az elsők akik átkeltek a folyón a harcosok voltak (Rúben, Gád és Manassé törzséből). Sokszor csak az a képünk az ígéret földjéről, hogy az a "tejjel és mézzel folyó föld", hogy ott minden szép, nem lesz semmi gond, minden könnyedén fog menni. Amikor Izrael átkelt a Jordánon és a lábuk az Ígéret Földjén állt, akkor ami várt rájuk az a kemény harc volt. Nem ülhettek le napozni. Sőt a nehézségek még nagyobbak lettek, mint előtte voltak. Itt tanulta meg Izrael, hogy mindenével Istenben kell bíznia, ha túl akarja élni ezt az egészet.

Józsué 6

Jerikónak a bevétele. Amikor Józsué kémeket küldött Jerikóba, akkor kiderült, hogy mindenki retteg Izrealtől (Józsué 2,24). Mi lett volna az emberi okosság ilyen esetben? Használjuk ki gyorsan az előnyünket, amíg még félnek és rontsunk rájuk. De ezzel szemben Isten eléggé lassúra vette a "figurát".

Mit csináltak mikor átjutottak a Jordánon?

Először is megújították a szövetséget Istennel: körülmetéltek mindenkit, aki nem volt. "Na ez nagy stratégiai húzás" mondhatnánk, döntsük le a lábáról a harcolni képes emberek nagyobbik részét, ahogy megérkezünk az ellenség területére...ugye a körülmetélkedés után nem igazán tud az ember ugrálni.

Aztán elkezdik a páskát ünepelni. Innentől kezdve nem kapott mannát a nép Istentől. Vége volt egy korszaknak, ahol "tejbe papit" lehetett enni. Innentől kezdve kemény eledel jött, meg kellett érte harcolni és megrágni...

Majd jött Isten angyala és megmondta, hogyan kell bevenni Jerikót. Szépen sétálgatva, nem okoskodva, emberi számítás szerint.

Nagyon tanulságos.

Miért voltak ezek fontosak most nekem?

Úgy látom, hogy Isten tovább akar vinni engem az Ő szolgálatában. Akár a gyülekezetben amit rámbízott, akár a H. Tomival együtt a férfiak felépítésében. Megerősített, hogy tényleg akar végezni velem dolgokat. Megmutatta azt is, hogy az Ő akar elől menni, mutatni az utat, az ő ütemterve szerint jó csinálni a dolgokat, s hogy nem lesz egy délutáni piknik a dolog. De miénk lesz az "ígéret földje". :)

Ja és ez pont ide illik!