katalizátor akarok lenni és nem csak indikátor

Van a biokémiában egy anyag. Az enzim. Nagyon érdekes és sokféleképpen felhasznált biokatalizátor, ami tud indikátorként is működni.

Részt vesznek a szervezetben az immunrendszer működésében (bőrfelület, nyál, testnedvek, légutakban...), a bevitt táplálék megemésztésében. De használjuk őket a hétköznapi életben is: mosópor, mosogatószer, kontaktlencse folyadék... az iparban antibiotikumok előállításánál, a pékáruk, tejtermékek gyártásánál is fontos a szerepük. Nagyon sok oldalú és hasznos dologról van szó.

Miért akarok ilyen lenni?

Az indikátor csak megmutatja egy dologról, hogy az milyen; míg a katalizátor egy folyamatot segít és hatékonyabbá teszi azt. Nagyon nagy a különbség.

Nem csak azt akarom észrevenni és mondani, hogy mi a jó és mi a rossz, vagy a véleményemet elmondani, hanem befolyásolni akarom: előre mozdítani a dolgokat.

Az indikátor a folyamat során "felemésztődik", elhasználódik; míg a katalizátor "ép" marad, újra és újra használható lesz, a folyamatban átalakul, de a végén teljes egészében visszanyerjük. Ráadásul a katalizátorral a folyamat végbemeneteléhez kevesebb energia felhasználása lesz szükséges, esetenként gyorsítja is azt.

Erre mostanában elsősorban a gyülekezettel kapcsolatban jöttem rá. Én olyan vagyok, aki szereti elmondani a véleményét, igaz mostanában egyre kevesebbszer teszem, mert tanulom azt, hogy nem mindig kell szólni, illetve ha szólnék azt jó volna szeretettel, építően megfogalmazni - így hát sokszor inkább csöndben maradok inkább :).

Rájöttem, hogy viszont annak semmi értelme, azaz nem sok, ha elmondom a véleményem (még ha igazam is van) és aztán hátra lépek és figyelek újra, hogy miről mondhatnám el újból a véleményem.

"Az emberek nagyon szeretik a saját gyermekeiket, de jellemzően kevésbé érdeklik őket más emberek gyermekei." Harold Leavitt

Nem várhatom el, hogy ha valamit fontosnak tartok, azt majd más megcsinálja (még ha igazam is van). Ha meglátok valamit, akkor el kell kezdenem csinálni valamit, aztán a többiek ha belekóstolnak, akkor majd megjön az étvágyuk, ha tényleg "finom" a dolog.

A másik, hogy abba is energiát, időt kell fektetni, ha valamerre akarom a folyamatokat vezetni. Az nem működik, hogy én meglátok valamit (még ha igaz is!), azt odamondom aztán várom, hogy változzanak a dolgok, sőt még imádkozok is! Ez nem így működik. A helyes módszer, hogy emberekkel le kell ülni beszélgetni a dologról, többször (!!!), meghallgatva az ő véleményüket és megérteni az ő álláspontjukat is. Ez azért fontos, mert így én is változhatok, alakulhatok, s ez szimpatikusabb a másik ember számára, aki szintén így könnyebben, szívesebben alakul változik.

Mostanában tesztelem a dolgot :).