ez az én történetem 6.

A héten elkezdődött az iskola a gyerekeknek, berántott az élet...pedig több minden történt.

Hétfőn megint magamba zuhantam - ez volt a 3. :). Nem is tudom miért, egyszerűen lehet csak a feszültséget kellett kisírni magamból. Van reményem, van kapaszkodóm, sok-sok mindenért hálát adhatok, sokan támogatnak, mellémállnak, bátorítanak, segítenek...de mindezek mellet nem könnyű...sőt igazából eléggé nehéz. De "Jó lesz." :) - erről majd később.

No, de a héten több dolog is történt. Szerdán kivették a fémet az ujjakból (először úgy volt, hogy csak 4db-ot, de végül mind a 6-ot), kb. 1 órás műtét volt érzéstelenítéssel. Közben jót társalogtunk a doktornővel. Nagyon ügyes orvos. Hálás vagyok őérte! 

A 6db fém szeg a kezemből - megkaphattam

"A keresztről szóló üzenet...számunkra...Isten erejét jelenti."

1 Korinthus 1,18

Aztán tegnap történt egy nagy meglepetés a számomra. A középső ujjamba szinte teljes hosszában vissztért az érzet. Persze nem tökéletesen, de érzem, ha valami hozzáér. Ez újra reményt adott, hogy lehet ebből még újra kéz.

A gyógytorna mindig feldob. A gyógytornász sokszor azokat a fejlődéseket is látja, amiket én észre sem veszek: apró izom rezdülések...stb. Hálás vagy őérte is! Most az újabb sebek gyógyulását meg kell várni, így egy kicsit lassítunk, de mindig nagyon várom a tornát. Ma sok kihagyás után futottam egy kicsit 5 éves fiammal (1 kört - 600m). Az elején fura volt, de úgy érzem újra megjött az étvágy hozzá.

Már készülök a következő résszel, ott egy kicsit az előzményekről írok majd, az azt megelőző hétvégéről. Nagy kaland volt az is.

További részekhez klikk ide.