Ami rávett, hogy elkezdjem megosztani azt, amin keresztül megyek az egy alábbi idézet volt:
"Mások gyógyulást fognak találni a te sebeidben. Legnagyobb életüzeneteid és leghatékonyabb szolgálatod a legmélyebb sebeidből fognak fakadni."
Rick Warren
Hát eddig ez a legkeményebb dolog, ami történt velem az életben...remélem ez így is marad :) .
Én is épülni akarok ebből, de feladatomnak/küldetésemnek érzem, hogy megosszam amin keresztülmegyek, hátha ezzel valakinek segítek.
Azért írok arról is, hogy nem minden happy és van amikor eléggé padlóra kerülök...
Az egyik nagy problémám, hogy mérnökként fogom fel az életet. Ahol 1+1=2, s nem is lehet más eredmény. A biológia, az emberi test és főleg az élet viszont nem ilyen. Itt az 1+1 az lehet 1 vagy 3 vagy 2,5 vagy 4, de akár 0 is...s ez nekem nagyon nehéz. Senki nem mer igérni semmit, s jogosan - mert ők sem tudják biztosan, hogy mi lesz a kezemből. Reménykednek (ők is), de nem lehet előre "kiszámítani", megtervezni, mint egy szerkezetet, egy házat, hogy mi után mi következik. Alakulnom kell ebben is.
Ma este egy kedves ismerőssel beszélgettem (véletlenül összefutottunk a ház előtt), aki ért az ilyen dolgokhoz és ő is azt mondta, hogy ez így van. Ja és azt is mondta, hogy nagy szerencse, hogy ehhez a kézsebészhez kerültem. Győr és környékén ő a legjobb. Más lehet simán levarrja a levágott kezet gyorsan és megy haza nézni a foci vb-t. Ő az egyik legjobb szakmailag. Kegyelem.
Az is nehéz, hogy bár látom, hogy a seb az szépen gyógyul kívülről, de hogy belül mi történik, arról fogalmam sincs. Pedig sokkal könnyebb lenne (úgy gondolom), ha érteném a folyamatokat, hogy mi után mi jön, mi történik éppen a kezemben, mire lehet számítani...sajnos az ujjak pár millimétert mozognak csak még(!) - vagy lehet azt kéne mondanom, hogy már(!)...de az az igazság, hogy nehéz így látni.
Szóval érdekes volt (most így visszatekintve), hogy amikor kijöttem a kórházból 5 nap után, akkor én úgy gondoltam, hogy meggyógyultam. Másnap volt az első mélypont, amikor rájöttem, hogy nem. Elcsüggedtem, hogy nem mozognak az ujjaim, bementem a wc-re és sírtam (hogy ne lássanak a többiek), hogy "Istenem lesz ebből valami???". Aztán ahogy néztem a kezem, véletlenül megmozdult a középső ujjam, csak kb. 1-2 mm-t. Ennyi akkor elég volt, hogy reményt adjon. El is szégyeltem magam, hogy ilyen könnyen feladtam...kemény 1 nap után. A "kitartó ember" (ezt gondoltam eddig magamról).
Aztán legutóbb 2 hete keseredtem el, amikor megpróbáltam újra tervezni (építészmérnök a szakmám), rajzolni a számítógépen...egy kb. fél órás munka kb. 3-4x annyi ideig tartott egy kézzel csinálva, plusz probálkozva a másik kezemet is valahogy (merev ujjakkal) használni... nagyon elcsüggedtem, akkor este volt egy gyülekezeti vezetői megbeszélésünk, ahol megosztottam páraknak ezt, az ő bátorításuk és imájuk segített tovább lendülni. Sokat számít, hogy az ember meg tudja osztani ezeket másokkal.
Nehéz ez a türelem...többször van, hogy már szeretném úgy mozgatni a bal kezem mint a másikat (pár napja azt álmodtam, hogy a bal kezemen az ujjaimat úgy mozgattam, mintha "zongoráznék"...aztán felébredtem és hát nem úgy mozogtak). Ez meg is látszik rajtam, s feleségem szembesít, hogy kitartás, egy hónapja még levágtad a kezed, örüljünk annak, hogy itt tartunk...még a csont se forrt össze, annak is kell min. 8 hét (ma tartunk 7 hétnél), s hol van még az idegek, izmok gyógyulása újra építése...
Ma ezt olvasta fel valaki a Bibliából az óév utolsó istentiszteletén a gyülekezetben. Jó volt erre hangolódni. Kifejezi amit érzek.
23. zsoltár (EFO)
"Az én pásztorom az Örökkévaló!
Minden jóval ellát engem:
dús legelőin megpihentet,
friss patakokhoz terelget,
felüdíti lelkem,
és az igazságosság útján vezet,
jóságos természete szerint.
Bizony, még ha a halál árnyékában,
sötét és mély völgyeken kell is átmennem,
akkor sem félek a gonosztól,
mert, te, Örökkévaló, ott is velem vagy.
Pásztorbotod megvéd, pálcád vezet.
Ellenségeim szeme láttára bőségesen megteríted asztalom,
mint szívesen látott vendéged előtt.
Bizony, színig töltöd poharam!
Jóságod és szereteted körülvesz amíg csak élek,
az Örökkévaló házában lakom, egész életemben."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése