Egyszer említettem azt, hogy "jó lesz". Az egyik mélypontomon hallottam ezt valakitől, megfogott.
jó lesz ( יהיה טוב ) kimondva: "ihje tov"
A zsidók főleg nehéz időkben szokták mondani.
S most nagyon nem jó...
Nem biztos tudom, hogy hogyan lesz jó, és nem biztos, hogy úgy lesz jó, ahogy én elképzelem. De lehet, hogy nem is kell elképzelni, kitalálni kell, hogy hogyan lesz - egyszerűen csak belesimulni abba, hogy "jó lesz", mert az, aki ezt az egészet megalkotta és kitalálta az tudja és én elhiszem Őneki.
Ha konkrét dolgot akarnék kierőszakolni, akkor azzal csak illúziót kergetnék, ez nem reménység. Vagy Istent próbálnám az én kis véges kereteim közé beerőszakolni (ilyenről már írtam egyszer itt: negyedik ).
Rm 8,28
"Egészen biztosak vagyunk benne, hogy minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik, és akiket ő a saját terve szerint elhívott."
Annyi mindent nem látunk a "nagy képből". Annyi minden információ nincs a birtokunkban. Hit nélkül szinte lehetetlen kijelenteni bármiről is, hogy az úgy jó lesz.
Van egy férfi: Nick Vujicic. Végtagok nélkül született. Megdöbbentő a története. Nemrég hallottam vele egy interjút. Nagy mélységeken, hullámvölgyeken ment át az élete... mégis tele van örömmel, reménységgel az az ember. S áldott az élete, s áldás lett másoknak is. Hozzá képest az én bajom egy cseppnek látszik. Annyira sablonos az elképzelésünk embereknek (és nekem is) a sikerről, vagy a boldogságról, áldásról...s mennyire más amit az Élet mutat - a valódi és nem a felszínen levő színészkedés.
A képen levő vonatot láthatom úgy is, hogy jobbra, de úgy is, hogy balra megy. Az agyam dönti el.
Egy adott élethelyzetet láthatok így is, úgy is. Bennem dől el, fejben és szívben, hogy azt hogyan értékelem, miként fogom fel...s főleg az, hogy abból hogyan lépek tovább. Hagyom hogy agyonnyomjon vagy ráállok és így feljebb juthatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése