Nemrég Sopronban voltam az ottani gyülekezetben. Jó hely, ha arra laksz vagy jársz, menj el hozzájuk! ;) Két ének során nagyon rám nehezedett a helyzetem, kitört belőlem a tehetetlenség, hogy nem tudom magam meggyógyítani, megváltoztatni a kezem. Csak egy két sor belőlük.
Az egyik ének refrénje (Oly jó tudni azt...):
Gondok jönnek, nő a sötétség, ki tudja mit hoz a jövő,
Ám nem félek, tudom nem hagysz el, mindig itt vagy mellettem.
Próbák érnek, én elfáradok, szorongok, s elfog csüggedés,
Jöjj Uram hát, és tégy szabaddá, bátran hadd menjek tovább.
A másiké (Éneklem a te jóságodat...):
Minden utamban hű voltál,
Egész életemben jó voltál!
Minden erőmmel, míg élek
Éneklem a te jóságodat.
Isten, Jézus követésére adtam a "fejem", a szívem, az életem, mindenem. Abban hiszek, hogy ez a jó döntés. Tapasztalom, hogy az életem ez tartja egyben, hogy ezért nem esett még szét. Ezért van megmenekülés a rossz döntéseimből, a hibáimból, bűneimből. Ezért van gyógyulás a lelki sebeimből. Ezért vagyok képes a megbocsátásra, a növekedésre, fejlődésre. Ezért van még egyben a családom. Ismerem annyira magam, hogy tudom, már rég romba döntöttem volna szinte mindent magam körül és átgázoltam volna embereken. Ha nem lenne Isten az életemben.
Rm 12,1 ezt írja:
"Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket."
Ha így döntöttem, ahogy feljebb írtam, akkor minden az Övé. A testem is. Azt csinál vele, amit csak akar. Tudom ez sokaknak durva. Főleg, amikor egy nagyon komoly betegség van, amikor egy nagy baleset történik...
1 hete kaptam hírt egy fiatalkori barátomról, aki szintén hívő, hogy erdészként dolgozva egy fa rádőlt és olyan komoly agysérülést szenvedet, hogy azóta sem tért magához. Sokan imádkozunk érte nap mint nap. S tudom, hogy van rá lehetőség, hogy felépüljön, hogy csoda történjen, mert láttunk már olyat, hogy a covid idején majd 100 nap kóma után, szinte teljesen lyukas tüdőből Isten felépített valakit, újraépültek a tüdő szövetei és ma is él. De persze olyan is van, akivel ezt nem tette meg...
Hogyan férnek bele ilyen nagy tragédiák Isten tervébe??? Hogyan lesz ezekből valami jó, valahogy jó??? Nem tudom, de hiszem, hogy ha látnám a "nagy képet", akkor összeállna a kép. De miért NE férhetne bele ez a képbe?
Hallok, mondanak nekem olyat is, hogy csak "mantrázni" kell hogy jó a kezem és akkor gyógyul meg, nehogy azt mondjam ki, hogy "milyen rossz ez a helyzet" (mint egy babonás...)...meg hogy nem Istentől vannak ezek a dolgok (betegség, rossznak látszó helyzetek, balesetek...). Isten ilyen "gyenge" lenne? Ilyen impotens? Hogy Ő nem tudna ezeken keresztül működni??? Nem hiszem.
A Biblia sem ezt mondja:
"Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem!"
Ézs 45,7
"Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?"
2 Móz 4,11
Isten az isten. Azt csinál, amit akar, ahogy akarja és amikor akarja.
Lázadozhatok ez ellen, de volna értelme? Nem jobb belesimulni az Ő tervébe?
Persze ettől még imádkozok azért, hogy a kezem meggyógyuljon, s megteszek minden tőlem telhetőt. S ugyanez a helyzet az ismerősömmel is, aki tudtán kívül fekszik a kórházban, s csak a reflexei működnek. Isten nem fog megsértődni, kupán vágni, ha netán olyat kérek, amit Ő másképp tervez. Ő sokkal nagyobb ennél, s ha így maradna a helyzet, akkor pedig hiszek abban, hogy az Ő nagy tervében ebből mégis csak valami jobb sül majd ki...egyszer. Békességet fog adni. Ezt megígérte.
"Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, és el ne csüggedjen."
Jn 14,27
Isten tudja mit csinál, nem ma kezdte...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése