Mutasd meg a te arcodat! Hadd lássam a kezed nyomát, amikor csoda történik...
"Az Úr így felelt: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az Úr nevét. Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok. Arcomat azonban nem láthatod – mondta –, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. Majd ezt mondta az Úr: Van egy hely nálam: állj ide a kősziklára! És amikor elvonul dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és betakarlak a kezemmel, amíg el nem vonulok. Azután elveszem a kezemet, és megláthatsz hátulról. Az arcomat azonban senki sem láthatja."
2Móz 33,19-23
Nem tudom, hogy ebben a bizonytalanságban Isten hogyan fog működni. Istent nem lehet előről meglátni, nem lehet kiszámítani, nem lehet módszereket, varázsigéket mormolva kifacsarni belőle azt, amit akarok. Vagy leírni Őt, mint egy matematikai képletet.
Amikor a hasadékban vagyok, abban a sötét helyzetben, ami kényelmetlen, szorít, nyom jobbról-balról, alig kapok levegőt, moccani sem bírok. Akkor még be is takar, semmit sem látok belőle - hogy mit, s hogyan csinál, de akkor van a legközelebb hozzám. S majd később, amikor arrébb megy, akkor majd utólag megláthatom, hogy mit is tett...
Nem tudom, hogy ebben a helyzetben, nehézségben, nyomorúságban, hogy fogja magát megdicsőíteni? Hogyan lesz ebből igazán jó?
Egy fiatal kori ismerősöm (Józsi) most kórházban van. Erdész, a hét elején rádőlt egy fa, azóta eszméletlen, többszörös koponya sérüléssel...agyi működés nélkül, csak reflexei működnek, nem lehet vele igazán kommunikálni. Vagy egy másik ismerősöm, akit nagyon komoly trauma és bántás ért, kihasználta valaki.
Ezekben hogyan jelenhet meg Isten jósága, kegyelme? Nagyon nem látszik most. De hiszem azt, hogy van ezekből gyógyulás, továbblépés...és igen ezek rossz dolgok, de Isten ezekből is tud jót kihozni. Egyedül Ő tud. Nincs más esély. Várni kell türelemmel és bízni Őbenne. Elindulni a gyógyulás, megoldás felé és kapaszkodni Istenbe, azzal, ami még maradt.
Egyik kedvenc énekesem - Nightbirde - blogjából egy részlet (32 évesen meghalt rákban).
"If I must break, I thought, Maybe I can break like the waves. And if I am shattering, maybe it’s into ten billion gleaming pieces, only for a second. And soon I’ll fall back into one whole. Maybe the breaking means I’m finally reaching home."
"Ha össze kell törnöm, azt gondoltam, talán úgy törhetek össze, mint a hullámok. És ha apró szilkánkokra is török, akár tízmilliárd csillogó darabra esve, csak egy pillanatra. Utána nemsokára visszaesek az egészbe. Talán a törés azt jelenti, hogy végre hazaérek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése