toyota tanmese

"1981-ben a Toyotánál valami nem stimmelt.

Egyes csapatok minden célkitűzést teljesítettek. Papíron a számaik tökéletesek voltak. A termelékenységük magas volt, a hibák száma alacsony, és úgy tűnt, minden zökkenőmentesen működik.

Más csapatok ennek pontosan az ellenkezőjét mutatták. Elvétették a célokat, gyakran leállították a gyártósort, és folyamatosan, mindenki előtt rámutattak a problémákra.

A legtöbb vállalat az első csoportot jutalmazta volna, a másodikat pedig nyomás alá helyezi. Taiichi Ohno pontosan az ellenkezőjét tette. Nem fókuszált többé kizárólag az eredményekre, és elkezdte figyelni a viselkedést. Amit észrevett, az mindent megváltoztatott.

A „kiemelkedően teljesítő” csapatok valójában nem voltak jobbak. Csendben lépéseket hagytak ki, szemet hunytak a kisebb hibák felett, és görgették maguk előtt a problémákat, csak hogy megvédjék a számaikat. Hatékonynak tűntek, de lassan tönkretették a rendszert.

A küszködő csapatok valami egészen mást csináltak. Leállították a sort, valahányszor valami nem volt rendben. Meghúzták az andon-zsinórt, azonnal felszínre hozták a hibákat, és rákényszerítették a rendszert, hogy valós időben javítsa ki azokat. Hatékonytalannak tűntek, de a minőséget védték.

Ohno ezért olyan döntést hozott, amely mindenkit megdöbbentett. Lefokozta az úgynevezett legjobb teljesítőket, és támogatta azokat a csapatokat, amelyek feltárták a problémákat.

Rövid távon a termelés lelassult. Hosszú távon a Toyota felépítette a világ egyik legmegbízhatóbb gyártási rendszerét.

A tanulság egyszerű.

Ami pillanatnyilag hatékonynak tűnik, az csendben elpusztíthat egy rendszert. És ami kudarcnak látszik, az valójában fegyelem is lehet."

Forrás: A Toyota Gyártási Rendszer (TPS) története, gyártásközi esettanulmányok

Megjegyzések:

Az Andon-zsinór (Andon cord) elve: A Toyotánál valóban bevezették, hogy bárki, a legalsóbb szintű munkás is megállíthatja a teljes gyártósort, ha hibát észlel. Sok nyugati gyárban ez elképzelhetetlen volt (ott a szalag leállítása főbűnnek számított).

A "rossz hír a jó hír" filozófiája: Taiichi Ohno (a TPS atyja) híres volt arról, hogy dühös lett, ha azt mondták neki, minden tökéletesen működik. Azt vallotta: "Ahol nincs probléma, ott nincs fejlődés sem." Ha egy csapat azt mutatta, hogy náluk minden 100%-os, Ohno gyanakodni kezdett, hogy elrejtik a hibákat (ez a japánban a muda – pazarlás és a mura – egyenetlenség elrejtése).

A hosszú táv a rövid táv előtt: A Toyota valóban vállalta a rövid távú veszteségeket és lassulásokat azért, hogy a hibák gyökerét (Genchi Genbutsu – nézd meg magad a helyszínen) kiirtsák.