kisfiúk 2

Lehet darázsfészekbe nyúltam, de akkor is nagyon foglalkoztat ez a dolog, illetve a megoldás keresése.

Ez az alábbi bejegyzés folytatása, reflektálás a kommentekre.

kisfiúk

Szóval folytatva a gondolatsort.

Egy nagy hibája szerintem a társadalomnak, hogy például a mai fiúk többsége sosincs tekintély alatt.
Erre például egész jó volt annak idején a katonaság, persze a saját maga korlátain belül. Erre jó például egy gyülekezet 2000 éve már. De ide nagyon sokan sose tartoznak.
Ebből sok minden következik, de leginkább az, hogy a fiatalok nem fogadják el a kritikát, ami róluk szól. Ez egyszerűen a büszkeségünk miatt is van. Ezért próbálom most már én is szinte mindig hozzátenni a véleményemhez, hogy "ez csak az én véleményem, nem feltétlenül a helyes vélemény". Mára már rájöttem, hogy nem én nyaltam hegyesre a piramist. Persze előfordul, hogy valamiben még úgy gondolom, hogy mégis, de jó irányba haladok. Messze nem vagyok tökéletes. De arra tartok :), Jézus felé.

Egy kicsit a gyülekezetek felé fordulva. Egy nagy baja a gyülekezeteknek, hogy a férfiak nincsenek a helyükön. Esetleg nincsenek is férfiak. A jellemző, általános arány a baptista gyülekezetekben a 60-40% a nők javára. Ez nem jó! Sok helyen a nők vezetik a gyülekezetet, mivel a férfiak képtelenek rá, impotensek szellemileg. Nem vállalnak felelősséget, elfutnak a kihívások elől. Én is ezt tettem sokáig.
Sok gyülekezet el is nőiesedik. Ez alatt nem csak a létszámot értem, hanem a megjelenést, az énekeket, a programokat, szolgálati lehetőségeket...sok mindent. És ezért nem is érzik jól magukat a férfiak a gyülekezetben, még akár a keresztyének sem, nemhogy mondjuk egy vendég, nem hívő férfi.
Egy családban sokkal nagyobb szerepe van szellemileg egy férfinak, mint azt sokan képzelik, vagy gondolják. Statisztika mutatja, hogy ha egy férfi gyülekezetbe jár, akkor a a családja 80%-ban követi őt, míg ha csak a nő jár gyülekezetbe, akkor ez nagyságrendekkel kisebb, 5-10% között mozog. Itt nem a vasárnapiskolás korú gyerekről beszélek, hanem arról, aki megmondhatja már a szülőjének, hogy akar vagy nem akar gyülibe menni. A családban, akár nem hívő családban a gyerekek jellemzően a férfi "ideológiáját" fogadják el, és azt is követik.

Ezért rossz szerintem a mai gyülekezetek (jellemző, de nem minden esetben) megközelítése, hogy "először a nőket és a gyerekeket". Mint egy süllyedő hajónál. Csak itt nem arról van szó.
Ha megnézzük Jézust, hogy ő hogyan "missziózott", akkor látjuk, hogy elsődlegesen férfiakkal foglalkozott, persze nem hagyta ki a többieket sem! De tudta, ha a férfiakat meggyőzi, akkor ők majd meggyőzik a családjukat...stb. Szóval szerintem az a megközelítés, hogy a gyereken keresztül "térítjük" meg a családot, nem jó. Ez nem jelenti, hogy nincsenek eredmények, meg hogy nem működik...de azért nézzük meg , hogy vajon milyen hatékonysággal működi a dolog, valamint hosszútávon milyen eredményei vannak.
A gyerekek "hittani képzését" elsősorban nem a gyülekezetnek kéne végeznie, hanem a családapának. Erre ma nagyon sokan képtelenek lennének (még lehet én is), és miért? Mert mi a csudának csináljak meg olyan valamit, amit helyettem megcsinálnak. Illetve így nem derül fény arra, hogy egy férfi a családban mennyire nincs a "toppon" szellemileg.

Tisztában vagyok azzal, hogy ez sokkal bonyolultabb téma ennél. De azért megpróbálom körüljárni.

...folytatjuk.