sólyom

Hallottam egy történetet:

A fiatal sólyom elmondja anyjának, hogy komoly tervei vannak. - Be akarom repülni az egész világot, el akarok jutni olyan helyekre ahol még nem járt madár.
- Jól van csak tanulj szorgalmasan!
Attól fogva a fiatal sólyom megszakítás nélkül gyakorolta a repülést. Ám eközben semmi mással nem foglalkozott. Semmi más nem érdekelte. Aztán egy reggel így szólt hozzá az anyja:
- Gyere menjünk, keressünk táplálékot!
- Nem, nem megyek! Menj egyedül. Én nem foglalkozom ilyen dolgokkal, hiábavalóságokkal. Te is azt mondtad, hogy szorgalmasan tanuljak, hogy felkészüljek a világ körüli utazásra.
- Igen gyermekem, de a vágyad soha nem válik valóra, ha nem vagy képes rá, hogy eledelt szerezz. Az első nap csak éhes, leszel, a másodikon már nem tudsz repülni, a harmadikon meg éhen halsz.

Napjaink ne csak munkából, tanulásból, ne csak imádkozásból, ne csak pihenésből, játékból...hanem ezek harmonikus egységéből álljanak.

Megállított ma és a szemembe nézett, mondott pár szót, helyrerakott, aztán továbbengedett "szaladgálni"...
Ő szólt.

Helyre kell raknom az időbeosztásomat, és néha a lényegtelennek tűnő dolgokkal is kell foglalkoznom.