Sokszor úgy érzem, még nem vagyok érett
felnőtt, férfi. Ezt abból tudom, amiket csinálok, vagy amiket nem csinálok. Olyan dolgokkal kéne foglalkozni csak, arra kell energiát, időt fordítani, ami értékes, előre visz, teremt valamit. El kéne hagyni a haszontalan dolgokat, mint filmnézés, számítógépes játékok, internetezés (szörfölgetés). Ne legyen félreértés, ezeket szabad csinálni, meg néha kell is kikapcsolódásként! Nem törvényeskedni akarok.
Azt látom a környezetemben is, hogy az én kortársaim "gyerekek" (most a fiúkról beszélek csak). Nem fizikailag, hanem szellemileg, lelkileg, felelősség szempontjából...stb. Azt hiszik, hogy attól már felnőttek, férfiak, ha borotválkoznak, nemi életet élnek és ennyi!!! A mai világ felfogása szerint ez tesz "felnőtté"! Botrány, kifacsart gondolkodásmód és erkölcs. Már egy 12 éves gyerek is tud borotválkozni, meg egy kutya is él nemi életet (látom magam előtt, hogy az utcán megy valaki, aki meglát két kutyát egymáson és felkiált: "Micsoda férfi!").
És a legnagyobb baj, hogy ez a keresztyén körökre is jellemző. 30 évesen még otthon lakik a "gyerek", a nagyi főz rá, persze a barátnőjével eljár szórakozni, talán le is fekszik vele, anyukája mossa az alsóneműjét, rosszabb esetben nem is dolgozik, szülei tartják el...és még folytathatnám.
Nem nőnek fel a mai fiatalok! 30 évesen már hol kéne tartani? Szellemileg például, az Istennel való kapcsolatban??? Fel kéne pofozni a fiatalokat, hogy felébredjenek, észrevegyék magukat. Mikor akar majd családot? 40 évesen??? ( persze a világ szerint nincs is arra szükség). És akkor csodálkozik majd, hogy nem tud összecsiszolódni a párjával.
Mennyit akarsz vele együtt élni itt a földön? 10 évet? 20-at? Mert a statisztika szerint annál sokkal többre nem lesz időd. A gyerekeidet meg téged majd ég és föld választ el, amikor tinédzser lesz, és nem érted majd meg a 40-50 éves fejeddel az ő gondolkodását...
Bosszankodom. Magamon is, hogy hogy elfecséreltem egy csomó időt játszással, hülyeségekkel, haszontalan dolgokkal.
Ma Isten adott egy maflást, mostanában egyre többet. De örülök neki! Hisz ezért imádkozok, hogy rázzon fel.
Ma két férfival beszélgettem. Nevezzük őket Janinak és Zolinak (minden egyezés csak a véletlen műve :). Férfiak, felelősségteljes férfiak. Felnőttek. Olyan dolgokkal foglalkoznak, ami érték.
Sokat tanultam tőlük! Felnézek rájuk.
Talán egyszer beérem őket :)))
15 éve vagyok hívő és hol tartok. Szégyen. Ennyi idő alatt mi mindenre képes lenne az ember Istennel.
Szóval ahogy Pál is írja:
"Ne alkalmazkodjatok a jelenlegi korszak életformájához! Ellenkezőleg, újítsátok meg az egész gondolkodásotokat, és így gyökeresen változzatok meg!" Rm 12,2
Nem akarok ünneprontó lenni, de kemény témát feszegetsz. Rég felnőttem és nagyon kemény, hogy még nincs családom. Tudnék felelősséget vállalni, régóta teszem magamért és mégsem... És tanácstalan vagyok és csalódott, mostanában még Istenben is.
VálaszTörlésAz nem baj ha kemény témát feszegetek. Az élet is kemény.
VálaszTörlésAmint írtam is: fiúkról beszélek.
Akár egy párkapcsolatban is az övéké a kezdeményező szerep. Szóval ha vannak olyan lányok, nők, akiknek nincs párjuk, akkor azért a fiúk is felelősek, sőt!
Pontosan azért, mert egyszerűen nem mernek felvállalni felelősséget, vagy hisznek a világ által mondott dolgoknak (pl. hogy majd ha lesz házad, kocsid, pénzed, majd akkor lehet családod is)...
Amúgy meg nem csak a párkapcsolatban mutatkozik meg az érettlensége a fiúknak, hanem a gyülekezetben is. Lásd én. 15 éve hívő ember és hol tartok (bár ezt csak én tudom), vagy inkább hol tarthatnék már?
Na erről még fogok írni, mármint erről a témáról. :)
Amúgy ez csak az én véleményem, ami nem biztos, hogy helyes. Én így látom most a témakört. Főleg nem látom a témát női szemszögből! Úgyhogy örülnék, ha leírnád te mit gondolsz! Mondjuk a blogodban.